Váczi Dani a fotózást követően kezdett festeni, most kiállított tizenhárom festményét is fotók alapján készítette. Új kiállítása tehát első pillantásra tekinthető a fényképezés és a festészet immár százötven éves párbeszédében a legutóbbi hozzászólások egyikének is.
A kiállított képek tematikája elég könnyen leírható: punk és new wave előadók portréi. Olyanoké, akik zenéjük és szövegeik mellett testüket is médiumnak tekintve nagy figyelmet szenteltek a vizuális hatásnak. Váczi Dani egyik kedvence például Nina Hagen, aki mindig megújuló jelmezeivel (kokott, vamp, szörny, bohóc, stb.) időről időre képes volt meghökkenteni közönségét. De feltűnik Lene Lovich, Klaus Nomi és Annie Lennox is. Az egyes művekhez azonban nem tartoznak feliratok, így felmerül a kérdés: fontos-e, hogy ki látható a képen? 
Vagy inkább a kiállítás címével együtt érdemes őket szemlélni? „Lágy lidércek”. De pontosan ki is a lidérc? A meghatározásért legokosabb a Néprajzi Lexikonhoz fordulni: „a hiedelemanyag egészét tekintve leginkább három vonása domborodik ki: a tüzes alakban való megjelenés, a szexuális jelleg, valamint a segítőszellem-jelleg.” Egyik legfontosabb alakváltozata a csirke, aki „gazdájával együtt él mint szeretője (ha nő a gazdája, éjjel férfivá változik és viszont); gazdája a kebelén hordja, gazdáját esetleg éjjel nyomja (lidércnyomás) vagy vérét szívja. Az legyengül, beteg lesz vagy meghal. Gazdája minden kívánságát teljesíti, ha az „mit hozzak?” vagy „mit-mit-mit?” kérdésére felel. Pénzt hord tulajdonosának, így az meggazdagszik.”
Lidércportrékról van szó tehát e kiállítás játékszabályai szerint. De miként valósul meg ezek művészi kivitelezése? Váczi Dani régi fényképeket vesz elő, ezek szolgálnak festményei alapjául. A leglátványosabb mozzanat az alkotói folyamatban az, hogy autonóm színvilágot hoz létre rajtuk. Az eredeti képhez képest is rendkívül élénk, kiáltó színeket (piros, rózsaszín, smaragdzöld) alkalmaz merészen. A művek így dekorativitásuk mellett igen figyelemfelkeltő hatásúak, plakátszerűek, pontosabban könnyűzenei poszterekre, lemezborítókra emlékeztetnek. A harsány, többnyire derűs színhasználat és a könnyedség, humorosság egyúttal felidézi a punk-new wave mozgalommal nagyjából egyidejű magyar „új szenzibilitás” korszakát is.
Váczi Dani az eredeti kompozíciót saját elképzelése szerint többé-kevésbé megváltoztatja. Beavatkozik, hogy a számára kedves alakokat kiszabadítsa a fotók pillanatnyiságának rabságából.. Annie Lennox híres zakós-nyakkendős fényképe alapján például három egymást értelmező festményt készít. Az egyiken Annie arcvonásait kihagyja, a másikon fiúarccá egészíti ki, a harmadikon pedig valósághűen ábrázolja. Egy másik festményen Lene Lovich szája sarka lefelé görbül, szemben az eredeti képpel, amin az énekesnő kedvesen mosolyog. Klaus Nomi középkori jelmezes portréján a „felfelé” megfolyt festék talán egy égi irány jelzése, hiszen ő az egyetlen négyük közül, aki már nem él.

A képek vegyes technikával készültek. Döntően olajfestmények vásznon vagy farostlemezen, de ezt a művész a legváltozatosabb anyagú rátétekkel – például beragasztott lepkékkel, csipkével, pávatollal, ragasztószalaggal egészítette ki. Áruk 120 és 290e Ft között van. Magyarországon újdonságnak számít az a – különösen az Egyesült Államokban elterjedt – gyakorlat, hogy a műveknek a szerző által korlátozott példányszámban (max. 20) készített reprodukciói megvásárolhatók a kiállításon. Méretük feleakkora, mint az eredeti, áruk 10e Ft, így a művészet iránt rajongó, de vékonyabb pénztárcájú látogatók is megvásárolhatják őket. 

Váczi Dani most kiállított művei a fénykép-festmény kapcsolat szempontjából arra irányuló vállalkozásnak tűnnek, hogy az eredeti, mára mondhatni megsárgult fotók idő és tér dimenzióját kitágítsa. Némi iróniával fogalmazva pedig kiállítása kultúrantropológiai vizsgálódás a multikulturális népi hiedelemvilág egyik jelensége – a „lágy lidércek” - tárgykörében.

Tasnády Attila írása

Váczi Dani: Lágy lidércek
Stoll’Art Galéria, 2009. VIII. 25 - X. 3.