Az idősebb látogató némi nosztalgiával fedezi fel Váczi Dani művein korábbi évek olyan idoljait, mint Nina Hagen, vagy Klaus Nomi és gondolkodóba esik: vajon mit üzennek ők 30 év távlatából a fiataloknak?
Váczi Dani művei részben választ adnak erre a kérdésre. A művész talán leginkább a karikaturista módszerével közelít a popkultúra e sajátos válfajához, a punkhoz. Annak jellemző tulajdonságait felnagyítja és fokozza, így vázol torzképet arról a stílusról (szubkultúráról, ideológiáról) amely amúgy nagyon is szívesen tetszelgett torzképekben. A punk előadó most a bohóc ősi maszkjában tűnik fel, saját harsányságának elfolyó, elmaszatolódó színes festékcsíkjai rácsként zárják el az arcát.
A punk spontaneitásra és polgárpukkasztásra irányuló szándéka karikírozott formában ott van a képeken, de a punkkal szembeni kritikus hangok is helyet kapnak: ha a punk a szemét kultúrája, akkor szerepeljen a képen szemét: ténylegesen beleragasztva a képbe a cigicsikkeket, döglött darazsakat, papírfecniket, stb., ráadásul mindezt még csak nem is minden líraiság nélkül.
A punk témájú festmények mellett Váczi Dani szobrokat is kiállított. Az előbbiek kreáltságával teljes mértékben szembenáll az utóbbiak természetessége. Ezek a kisszobrok azt a fajta élményt nyújtják, amit akkor érez az ember, amikor megpillant egy természetalkotta képződményt, ami emberkéz alkotásának tűnik. Váczi Daninál azonban fordított a helyzet: köszobrai mintha a természetben keletkeztek volna, noha művészkéz munkái. Kis méretük ellenére is erőteljesek, értékük organikusságukban rejlik. A kiállításon ez az egyedül biztos menekülési útvonal: a természet felé.
Stoll'Art Galéria
Tasnádi Attila írása
