Fürjesi Csaba kiállítása a Körmendi Galériában
2008. augusztus 01. írta: golovics

Fürjesi Csaba kiállítása a Körmendi Galériában

Fürjesi Csaba kiállítása a Körmendi Galériában a 9. Műgyűjtők Éjszakáján.

A művész éppen Tasnádi Attila művészettörténésszel beszélget, aki már korábbi írásaiban is méltatta Fürjesi festményeit itt a blogban.

Fürjesi Csaba Beduinok között című kiállítása (amely augusztus 31-ig látható) ugyan korábban nyílt meg, ám a Műgyűjtők Éjszakáján a kiállítóteremben lehetőség volt a festővel való személyes találkozásra. Az új képeket, ahogy azt a cím sejteti, közvetlen élmények ihlették, nevezetesen egy egyiptomi nemzetközi alkotótábor tapasztalatai. A látogatóban felrémlik az olyan 20. századi magyar, Észak-Afrikában utazgató festők alakja, mint Csontváry, Cserna Károly vagy Mokry Mészáros Dezső, és kíváncsivá válik: vajon Fürjes Csaba festészetére milyen hatást gyakorol ez az egzotikus, különleges világ? Nos, az ott szerzett tapasztalatok nyomán megfestett új művek a korábbi képek szerves folytatásának tűnnek, erre leginkább talán Az Üvegszamár meséje című kép motívumai, illetve az Arab elégia líraisága utal. Úgy látszik, ez az Európán kívüli utazás pontosan az az irány, amely felé érdemes volt továbblépni. A művész mindig érzékeny volt nehezen megragadható, mítikus tartalmak iránt, ezek kifejezésének lehetősége a képek tanúsága szerint tovább bővült a - tudomásunk szerint - az európainál jóval természetközelibb életet élő emberek között tett látogatása során. A művész, aki saját megfogalmazása szerint kolorista, képei tovább színesedtek, ezt persze kézenfekvő az ottani éghajlati és fényviszonyoknak tulajdonítani. Leginkább mintha mégis a festmények metafizikai tartalma és egyetemessége mélyült volna el az új (földrajzi értelemben véve mindenképpen új) nézőpont megtalálása révén. Az észak-afrikai hatások sohasem eredményeznek egzotikus életképszerű megörökítést, még ha a cím ilyet sejtet is, mint a Fayoumi hétköznapok vagy a Sátoros Ünnep esetén. A mitológia kezdete című kép kompozíciója a háttal álló figurák révén felidézi Gauguin Jákob viaskodása az angyallal című híres képét, talán nem véletlenül. A most először feltűnő motívumok mellett (sátrak, halak, burnuszok) a képeken továbbélnek a régiek is (az olyan állatfigurák, mint a szamár és a bika). Valószínűleg ezeknek az elemeknek nem mint szimbólumoknak az egyenkénti felfejtése fontos. A művész elmondása szerint azok kizárólag a kép, mint egész, szempontjából értelmezhetők. Így nem a képmező tárgyait egyenként elemezve olvasható ki az üzenet, hanem maga a lényegi mondandó az, ami az egyes elemek elhelyezése révén testet ölt.  

Tasnády Attila

Korábbi kiállításáról bővebben itt...

A bejegyzés trackback címe:

https://kiallitas.blog.hu/api/trackback/id/tr92596662

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása