Megjegyzés:
Tasnády Attila kollégám is megtisztelte egy írással a 7. Műgyűjtők Éjszakájáró. Nagy örömmel adom közre első részletét. A teljes cikk a www.mukincs.com hírlevelében lesz olvasható.
Úgy tűnik, a budapesti Műgyűjtők Éjszakája ma már saját hagyományokkal rendelkező nevezetes esemény. Lehet dicsérni előnyeit, bírálni esetleges hátrányait, mégis, rendszeres jelentkezése révén markánsan jelen van a hazai művészeti életben.
Ami a kínálatot illeti, a budapesti műgyűjtők éjszakája rendezvényeken (is) általában a kortárs művészet bemutatása a cél. Ennek egyik oka, hogy a jelenkor művészeinek munkáiból inkább tudnak egységesnek mondható, tematikus kiállításokat rendezni a galériák, mint a régebbi életművekből. Néha azonban a galériák változatos anyagából kiragyog egy-két jelentősebb régebbi mű. Idén sem volt ez másként, „klasszikus modernekkel” csak két galéria, a Haas és a Nemes Galéria foglalkozott.
A kortárs kiállítások közül itt kettőről szeretnék részletesebben beszámolni.
A kellemesen labirintusszerű Pintér Sonja Kortárs Galériában látható talán a legüdítőbb kiállítás március 29-ig, feltéve, hogy megtaláljuk. Elgépiesedett korunkban, ráadásul így tavasz kezdetén igen hálás az a téma, amely köré szerveződik. A kiállítás címe - Virya (szanszkrit kifejezés, jelentése energia, erőfeszítés, életerő) -, Gálhidy Péter egyik kiállított fűszobrának címe is egyben. A kiállító művészek különböző korcsoportokat képviselnek. Konkoly Gyula és Ujházy Péter még a hatvanas években indultak, Varga Éva és Bukta Imre egy évtizeddel később, Nagy Csaba és Gálhidy Péter fiatalabbak. A Virya kifejezés szellemében választott, a legutolsó részecskéjükig élethordozó, organikus alkotások egymáshoz képest rendkívül figyelmesen vannak elrendezve, az egyes művek művészi hatása valóban fokozódik a környezetükben szereplő többi művel együtt szemlélve.
A galéria falain Konkoly Gyula a vászonról szinte lekívánkozó tavirózsákat megjelenítő képei, Ujházy Péter festékfoltokból szervesen kibontakozó festményei mellett Bukta Imre őrt álló vagy éppen fekvő jegenyéi és Nagy Csaba időtlen nyugalomra és egyfajta tökéletesség megörökítésére törekvő kert-képei foglalják keretbe Gálhidy Péter egy fűszál, egy tüske vagy egy sulyom mikrokozmoszát felnagyítva ábrázoló fa- vagy fémszobrait, és Varga Éva sarjadzó élettel teli, korántsem rideg vas- és bronzszobrait. A látogató úgy érzi: nagyszerű művészeknek egy jól kiválasztott mottó kapcsán nagy gondossággal elrendezett kiváló alkotásait láthatja. (Folyt köv.)
