Bálint Endre műveinek válogatott kiállítása az Erdész és Makláry Galériában

2008. július 31-szeptember 15.

Rendkívül jó érzékkel és jó időpontban vállalkozott Bálint Endre (1914-1986) munkáinak bemutatására az Erdész és Makláry Galéria. Egyrészt mivel a művész életmű-kiállításának megrendezése egyelőre még várat magára, másrészt mivel Bálint Endre művei egyre jobban szerepelnek a hazai aukciókon.

A most kiállított képek az ötvenes-hatvanas évek fordulójától a hetvenes évek közepéig terjedő időszakból származnak. A cím „Szentendrétől Párizsig”szerencsésen utal egyrészt arra, hogy Bálint Endre számára meghatározó élményt jelentett Szentendre, különösen a Vajda Lajos művészetével való találkozás, másrészt arra, hogy 1957 és 1962 között a festő Párizsban élt és dolgozott. Ez volt a művésznek az a korszaka, amikor egyéni kifejezésmódjára igazán rátalált, majd ebben a szellemben alkotni kezdett.

A galéria változatos módon mutatja be a változatos technikával készült műveket. A fára vagy vászonra festett olajképek, vagy a montázsok mellett figyelemre méltók azok a darabok, amikor a művész „talált tárgyakat” alakít át, azokra fest, azokból állít össze együttest, mint például a Bőgőnyak, vagy a Zsennyei emlék esetében.

Olykor egyetlen, nagy fehér falfelületre kerül több, vízszintesen elnyúló, sokszor szabálytalan alakú festett fatábla, máskor a nagyobb sorozatok – mint például a Képszonettek sorozat 15 darabja, vagy az 1974-es, 6 db-ból álló Angyalok kara viszonylag elkülönülten szemlélhető. A világos, nagy falfelület ellenpontja az a félhomályos sarok, ahol irányított fénysugárral megvilágított olajfestmények, mint például a Roueni látomás (1967), láthatók.

A művek megvilágítási módja igen szellemesre sikerült, az élénk színfoltok szinte kigyúlnak a sötét tónusok között. A néző tekintetének, figyelmének irányítása egyfajta értelmezése is egyben a műveknek, ez azonban egyáltalán nem baj.

Összegezve a látottakat: az Erdész és Makláry Galéria – hűen szentendrei gyökereihez – ismét egy nagy, 20. századi, a városhoz kötődő magyar művész munkáiból rendezett gazdag anyagot felvonultató, határozott koncepciót érzékeltető kiállítást, amelynek külön ”fénypontja” a megvilágítás.  

Tasnádi Attila