Tegnap egyik kedves munkatársam meglepett egy verssel.
Ennél szebben én sem tudnék búcsúzni a magyar képzőművészet egyik legjelesebb mesterétől.


Szilágyi Ákos:

Párkák Háza

El Kazovszkijnak ajánlom

néha semmi néha csak

szembejön és orrba csap –

s amig tart a vérfolyás

beszélek mint vízfolyás.

 

néha semmi néha jó

kifordul ha szemgolyó

kifordul ha a világ

és csak fut amerre lát.

 

néha semmi néha köd

néha csak úgy beleköt

új mintát kész kötésbe

varjúkat zöld vetésbe.

 

zöld – fekete – zöldre zöld

erőlködik még a föld

nyüzsög-bozsog feketél

tavaszban a varjú-tél.

 

néha semmi néha ház

melyben őrült hahotáz

melyben némán kötöget

ki e házat vette meg.

 

néha semmi néha rossz

amikor jön s megbotoz

amikor jön s helyretesz

cellaajtón vasreteszt.



Eltemették El Kazovszkij-t...

A bejegyzés trackback címe:

https://kiallitas.blog.hu/api/trackback/id/tr28602381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.