Tegnap egyik kedves munkatársam meglepett egy verssel.
Ennél szebben én sem tudnék búcsúzni a magyar képzőművészet egyik legjelesebb mesterétől.
Szilágyi Ákos:
Párkák Háza
El Kazovszkijnak ajánlom
néha semmi néha csak
szembejön és orrba csap –
s amig tart a vérfolyás
beszélek mint vízfolyás.
néha semmi néha jó
kifordul ha szemgolyó
kifordul ha a világ
és csak fut amerre lát.
néha semmi néha köd
néha csak úgy beleköt
új mintát kész kötésbe
varjúkat zöld vetésbe.
zöld – fekete – zöldre zöld
erőlködik még a föld
nyüzsög-bozsog feketél
tavaszban a varjú-tél.
néha semmi néha ház
melyben őrült hahotáz
melyben némán kötöget
ki e házat vette meg.
néha semmi néha rossz
amikor jön s megbotoz
amikor jön s helyretesz
cellaajtón vasreteszt.