Valamikor a nyolcvanas években Gyöngyös felé autózva, jobb oldalon az út szélén, a dinnyeföldek szélén  élt egy emeber, eldobált üvegekből, műanyag flakonokból, gyakorlatilag hulladékból épített "házában". Ennek művészeti aspektusát Mezei Ottó írta meg a Művészet folyóíratban. Abban az időben ez egy extrém élethelyzet volt, amely már olyan szinten jelent meg egy ember életében, hogy valahol a művészet határát súrolta, még akkor is, ha maga az "alkotója" nem is ennek szánta. Egyszerűen csak regált a környezetére.
Ma, közel harminc évvel később egy 1981 óta francia Baszkföldön élő, magyar származású képzőművész munkájának alapanyaga  és egyben témája  is, a szemét, az újrahasznosítás a megfékezhetetlen szeméttermelés.
Nem hagyományos értelmeben vett szemét hegyeket láthatunk a művészeti labirintusban, hanem egy képzőművész érzékeny reagálását korunk egyik nagy kihívására, a "szemét termelésre" és kezelésére.
Anna Toth a Millenárison 21. századi képzőművészetet csinál, az általunk eldobált, összegyűjtött rendszerezett, de leginkább rendszerezettlen szemétből.
A kiállításról egy kis videót is láthatunk a Kultúrpart oldalán.