"A fiatal, magyar képzőművészeket mindennél jobban érdekli a szex, derül ki a VAM Design tematikus kiállításán, ahol először mutatkoznak be együtt a művészek, akik szerződtek az ellentmondásos intézménnyel. A kritikus megpróbálja megfejteni a Király utca titkát, de hátha Önnek nagyobb szerencséje lesz." 
Így kezdi Földes András az Inexen a VAM Design legutóbbi kiállításának kritikáját. Elolvasva az írást valóban magára marad az olvasó. Illetve van egy lehetősége, elmegy és megnézi a kiállítást. Utána maga dönt.

Földes, már korábban is elemezte a VAM Art Projektet, nem kevés kérdést és kétséget vázolva fel a kezdeményezéssel kapcsolatban. (Nagyüzemi sztárgyár a Királyutcában) Idézett a kritikus nagy tekintélyű művészettörténészt, nevüket nem vállaló művészeket. Kapott a projekt hideget, meleget egyaránt.
Tegyük hozzá, a kiállított anyag valóban vegyes. Vannak valóban jó művek, és vannak kókányolt, nem odaillő alkotások is. És itt jön a kérdés, mi az, hogy nem odaillő? Hiszen a koncepció az, hogy mindenki, aki csatlakozott és aláírta a szerződést, kiállíthatta a műveit. Kicsit olyan ennek a kiállításnak az image, mint a nagy sikerű Megasztár tv- produkcióé.
Van egy producer, aki kitalál valamit. Ehhez jelentkeznek művész jelöltek. Néhány válogató után kialakul egy törzs előadó gárda, akikből néhányan -magyar viszonyok között- valóban megasztárok lesznek.
Esetünkben a producer Vincze Miklós, a válogató "zsűri"  Bánki Ákos festő és Wittek Zsolt szerkesztő.

Az előadás elkezdődőtt 2008 januárjában.
Lesznek olyanok, akik a különböző fordulókban kiesnek és lesznek akik továbbjutnak. Akik képesek folyamatosan magas színvonalon teljesíteni, azok egy két év múlva ott állnak majd a hazai, esetleg a nemzetközi sztárság kapujában. Azt ugyanis mindenki tudja, -szerintem a VAM ART Projekt szervezői is-, hogy másfél év alatt nem lehet senkiből nemzetközi szintű művész, akár mennyire is profi marketing és komoly tőke áll mögötte. Itt ezeket az adottságokat feltételezem, megelőlegezem és nem kérdőjelezem meg!
Azok a teherbíró és tehetséges művészek, akik ezt a projektet végigcsinálják, akkor is csak a sztárság kapujában állnak még, de a többieknek (akik be se kerültek, vagy netán kiestek közben) még az esély sem adatik meg.
Van egy másik üdvözítő út is, de ez csak néhány kiválasztott művésznek az útja, azoknak, aki valamelyik nevesebb galériához tartoznak, tartozhatnak. Belőlük sajnos nagyon kevés van.
Számoljunk. Milyen esélyei vannak a magyar művészeknek.

A művészettörténész szakma és a kurátorok által kanonizált művészeti életben jelen vannak, és bekerülnek a következő "másfél évet" tekintve nagyjából ötvenen, százan. Ők azok, akik a hazai és nemzetközi művészeti és műkereskedelmi életben már jelen vannak, illetve jelen lesznek.
A VAM Art Projekt-ből tegyük fel bekerülnek tízen ebbe a körbe. A fent említett lehetőségeken kívűlrekedt néhány ezer magyar művésznek alig van esélye bármire.
A VAM-osok jegyet kaptak egy gyorsvonatra. Vagy élnek vele, vagy nem.
Az, hogy közben Vincze és csapata is esetleg jól jár és jó befektetést csinál, teljesen normális.
Térjünk vissza a Megasztár példájához. Egy perc alatt vette volna le a tv adó a műsort, ha nem hozta volna a nézettséget és a reklámbevételeket!
Dőljünk hát hátra és nézzük az előadást!
(Több kép a kiállításról, a www.mukincs.com galériájában látható.)
Itt olvasható Wittek Zsolttal egy riport a kiállítás szervezéséről.